Kezdjük a felkészüléssel. Hogyan zajlott? 

Mindent úgy csináltunk mint eddig, eltérést a nyári tajvani Világjátékok és a dél-koreai Sárkányhajó Világbajnokság jelentett, ahol a kenuzásból ugyan 2 hét kiesett, de a kint töltött idő intenzitására nem lehetett panasz. A sikeres távol-keleti túra után itthon folytattuk a felkészülést.

Aztán mégis lett folytatása a sárkányhajós kiruccanásnak…

Igen. A párosban társam Györe Attila még Dél-Koreában került összetűzésbe egy versenybíróval, amit a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség kiemelkedően súlyos cselekedetnek ítélt még és 2010. december 31.-ig eltiltották, amely döntésről szűk egy héttel a portugáliai VB előtt értesültünk.

Nem lehetett egyszerű helyzet…

Valóban nem. Még az is felmerült, hogy a páros versenyszámban nem indulok, (LINK az interjú folytatása) de végül az utolsó pillanatban Nagy Péter szállt be Attila helyére.

Hogy lehetett felkészülni néhány nap alatt?

Magam sem hittem benne, de valahogy összeállt a párosunk. Alig néhányszor tudtunk együtt evezni, inkább fejben igyekeztem felkészíteni Petit, úgy, hogy közben az egyesre is készülnöm kellett.

Először az egyesben álltál rajthoz…

Nagyon szoros verseny volt. A két fő ellenfelemmel a spanyol és német fiúval végig együtt haladtunk elég komoly tempót diktálva. Mivel egyikük sem tudott jelentős előnyre szert tenni szoros befutóra lehetett számítani, amit végül én bírtam a legjobban és egy hajóhosszal sikerült győznöm.

Mi történt a párosok versenyében?

A kedvezőtlen előjelek ellenére jól ment a verseny. 16 km-ig egy nagy bolyban haladtunk, majd egy futószakaszon sikerült egy perc előnyt kiharcolnunk, amit aztán a végéig meg tudtunk őrizni.

Joggal nevezhetjük szenzációnak a teljesítményedet, hogy az élet gördítette nehézségek ellenére sem tudsz hibázni immáron 11 éve. 

Kenu után futás: indultál a Bécs-Budapest Szupermarathonon…
 
A Kenus Bajnokok Koló Emlékére csapat tagjaként Lindenmayer Jánossal, Beé Istvánnal, Kozmann Györggyel és Metka Mártonnal teljesítettük a 320 kilométeres távot. Mindenki keményen odatette magát a verseny során. Esténként együtt számolgattuk az időkülönbségeket, nézegettük, hogy miként tudunk előrébb jutni, ugyanakkor rengeteget nevettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Természetesen mindenkinek volt holtpontja a verseny során, engem például a Győr-Bőny közötti 23 kilométer viselt meg rendesen, de összességében igazán lelkesen csináltuk végig ezt az öt napos viadalt. Amelynek az utolsó szakaszát, a Budakeszi és Budapest között lévő félmaratonit Kolonics Gyuri emlékére futottuk le több kajakos és kenus társaságában. 

Ejtsünk szót a jövő évről is, mik a terveid?

Természetesen a szeptemberi maratoni VB a 2010-es év fő célja, amelyen a tervek szerint ismét mindkét számban harcba szállok az elsőségért, ám a párosról még korai bármit is mondani. 

Az edzések mellett, a Nagy Sportágválasztó vidéki terjeszkedésének egyik állomásaként, Kozmann Györggyel elvállaltuk a Szegedi Sportágválasztó megszervezését is, ami szintén szép és izgalmas kihívás.

Kitartást és további sikereket kívánunk. Köszönjük a beszélgetést.