Egy év telt el az edelényi katasztrófa óta, amikor a túláradt Bódva patak átszakítva a gátakat elöntötte a település jelentősebb területeit. A hömpölygő víz házakat rombolt le, emberi sorsokat tett kilátástalanná. A Vajsz család három tagja, Tünde, Csaba és az akkor 8 éves Réka mindenüket elvesztette az árvízben, házukat bontásra ítélték. A kárhoz mérten csekély összegű biztosítás mellett csak önmaguk erejére, felajánlásokra, támogatásra számíthattak. A MERKAPT Kft. egy teljesen berendezett és felszerelt „fürdőszobával” próbált segíteni továbblépésükben, melyet lakberendező kollégánk a család elképzeléseihez igazítva tervezett meg. Nagy örömmel értesültünk néhány héttel ezelőtt arról, hogy Vajszék beköltöztek. De, hogy mi történt az árvíz óta eltelt egy év alatt, arról a családfőt, Csabát kérdeztük.

Milyen érzés újra „otthon”?
Vegyes érzelmekkel költöztünk be régi-új házunkba. Az elmúlt egy évben feleségem szüleinél laktunk, akik nagyon sokat segítettek az újrakezdésben. Jó volt azért hazamenni, de minden esős nap feleleveníti az árvíz napját és bevallom, nehéz nem gondolni arra, hogy a tragédia esetleg megismétlődhet. Rengeteg teendőnk van még, egyelőre anyagi lehetőségeinknek megfelelően a belső munkálatokkal készültünk el. 

Mi történt az árvíz után? Milyen segítséggel kezdtek neki az újjáépítésnek?
A tragédia után nem volt időnk és lehetőségünk az elvesztett múlton rágódni; gyorsan tovább kellett lépni és szembesülni azzal, hogy gyakorlatilag csak a magunk erejére számíthatunk. Házunkat bontásra ítélték, így „kezünkben” csupán egy értékesíthetetlen telek maradt; mivel biztosításunk volt, állami segítséget nem kaptunk és segélyszervezetektől sem remélhettünk támogatást. A biztosító hosszas huzavona után fizette ki azt az összeget, ami arra elég volt, hogy az épület szerkezetileg elkészülhessen. Sokan ígérték, hogy segítenek, de az ígéretekkel együtt a felajánlók is eltűntek. A MERKAPT Kft. mellett egy villanyszerelő segítségére számíthattunk, a többit önerőből és családi összefogással oldottuk meg. A tényleges építkezés október elején kezdődött, december és március között az időjárás akadályozta a továbbhaladást, majd március közepétől folytatódtak a munkálatok egészen a júliusi beköltözésig. Ma sem értem, hogyan voltunk képesek ezt végigcsinálni…

Miért ugyanoda építkeztek? Edelényben milyen intézkedések történtek az újabb árvíz elkerülése érdekében?
Nem volt más lehetőségünk; eladni biztosan nem tudtuk volna a telket, cseretelek lehetőséget pedig nem kaptunk. A biztosítótól kapott kártérítés pedig éppen arra volt elég, hogy szerkezetileg álljon a ház, arra már nem, hogy új telekre építkezzünk. Így maradt minden a régiben, bár az új házunk csak méretre ugyanolyan, mint a régi volt. Sajnos Edelényben sem történt semmi olyan, amitől biztonságban érezhetnénk magunkat; lényegében az árvíz előtti állapot helyreállítása történt meg. Tervben van egy víztározó megépítése is, de egyelőre nem történtek érdemi lépések annak ügyében sem. Minden maradt tehát a régiben, csak remélni merjük, hogy ugyanaz nem történik meg mégegyszer. Nem történhet meg…

Korábbi írásunk az edelényi árvízről és a Vajsz családról itt olvasható

Képek:

Az újjáépült ház:

A fürdőszoba látványterve, melyet lakberendező kollégánk a család elképzeléseihez igazítva tervezett meg:

 

A látványterv alapján elkészült fürdőszoba