"A sport számomra kihívás és szórakozás"

Interjú Kövér Márton maratoni kenussal

Kövér Márton nagy erőbedobással készül párjával, Győre Attilával a maratoni-kenu világbajnoki cím megvédésére, mely egyben kvailifikáció is a jövő évi Világjátékokra. A Ludasi Róbert vezetőedző irányítása alatt felkészülő versenyző életében nem a kenu az egyetlen sport, amiben megtalálta a kihívást és a kikapcsolódást; Marci kerékpárral is szorgalmasan rója a kilométereket. 

■ Hogy kezdődött kenus pályafutásod?
• Gyermekkoromban Vaskuti István, olimpiai kenus szomszédságában laktam, aki lelkesített, hogy próbáljam ki ezt a sportot. Ő vitt le először edzeni és ott is ragadtam. István végigkísérte gyerekkori kenu-pályafutásomat, egészen ifi koromig, amikor „kikötöttem” a maratoni kenuzásnál.

■ Milyen kvalitásokkal kell rendelkeznie annak, aki a kenuzást, illetve a maratoni kenuzást választja? 
• Míg a kosárlabdában a magas termetűek előnyben vannak, úgy a kenuzásban nincs igazán „szabály”, milyen alkatú embernek találták ki ezt a sportágat. Gondoljunk csak Pulai Imre óriás-termetére, vagy Zala Gyuri hatalmas izmaira. Sokkal inkább az számít, hogy érzi-e a technikát a sportoló, ne csak húzni tudjon, hanem a hajót is vigye előre. A maratoni kenu technikailag ugyanerről szól, csak az erőt kell máshogy beosztani, nekem futásban is a hosszútáv megy jobban. Rövidtávon nem tudok mindent beleadni, hosszútávon viszont van időm és lehetőségem megmutatni, mi van bennem. Igazából a maratoni kenu mellett az tette le a voksomat, amikor első éves ifiként nyerni tudtam a maratoni mezőnyben. 

■ Kevesen tudják, mit is jelent pontosan a maratoni kenu?
• 1988-ban alakult a kenu maratoni szakága, de sajnos azóta sem lett olimpiai szám belőle, így kevésbé áll a figyelem középpontjában. A síkvízi kenunál pályatartással, rajtgépből indulva, épített pályán eveznek a versenyzők és 1 futamban 5000, 1000, 500 vagy 200 métert teljesítenek. Ezzel szemben a maratoni kenu futamokat természetes vizeken rendezik meg, pályatartás nélkül mennek köröket a sportolók és a pálya végét jelző bójánál fordulnak a következő körre. A táv a maratoni esetében kenuban és női kajakban 25,8km, férfi kajakban pedig 30km. Érdekesség, hogy ez is változott 1988-hoz képest, akkor a futási távhoz hasonlóan 42km volt a teljesítendő hossz.  A taktika a két kenu szakágban eltérő. Maratonon az a cél, hogy a táv minél nagyobb részén tudj pihenni az ellenfél oldalvizén és csak az olyan fontos pillanatokban előzd meg, mint a futószakaszok, a forduló vagy a cél.  Ezen kívül mindenkinek más az a technika, amivel előre tud jutni; Kolo-t például már messziről fel lehetett ismerni jellegzetes előre-hajolós evezéséről.

■ Ki a példaképed?
• Inkább azt mondanám, hogy különböző helyzetekre vannak példaképeim. Szoktam arra gondolni, de jó lenne úgy stroke-olni párost vagy négyest, mint Horváth Csaba Indián, vagy úgy menni egyesben maratonon, olyan szívósan elpusztíthatatlanul, mint Pétervári Pál.

■ Hogy készülsz fel a versenyekre?
• Futás, evezés, konditerem, kerékpározás áll a heti edzéstervemben. Szerencsére a hosszútávú kenuzásnál a felkészülés nem annyira „precíz” terv szerint történik, mint a síkvízinél; általában napi kétszer 10-15kmt evezünk, de van, hogy a második evezést 30-40km kerékpározással „váltom ki”. 

■ Többször említetted a kerékpározást, mint hobbit és második sportágadat. Vannak terveid ezen a területen is?
• Igen, szeretnék ebben a sportban is eredményeket elérni, nemcsak hobbiszinten űzni, hanem komolyabban is foglalkozni vele. Erőnlétem és kitartásom megvan hozzá, a víz mellett pedig meghódítani a földet is – ez lenne számomra az igazi kihívás!