Mennyire volt újdonság nektek ez a maratoni táv?

A táv a párosok mezőnyében 14,3km volt, ez 7 rendes- és 1 kiskörből jött össze. Ilyen versenyt még soha nem rendeztek, mert a szabályos maraton kajak-kenuban jelenleg 25,8km a táv, de mikor megláttuk a vizet rájöttünk miért döntöttek-e mellett. A teljes vízfelület egy kis tó volt egy nagy és néhány kis szigettel valamint vagy 10 híddal és a maximum táv, amit ki lehetett hozni egy körből az kevesebb mint 2km volt.

 

Györe Attila és Kövér Márton az utolsó métereken

 

Milyen felkészülésre volt szükség, mennyiben volt speciális, más mint a megszokott?

A pályarajzot szerencsére már 3 hónappal a verseny előtt tudtuk, így fel tudtunk készülni a három sajátosságára. Az egyik az volt, hogy alig van a pályán egyenes és tele van fordulóval. Ezzel kifejezetten szerencsénk volt, mert rajtunk kívüll a mezőny minden tagja Nelo C2-est használ, ami nehezen fordul, mi viszont Plastexet, aminek erős ez a tulajdonsága.

A sok fordulóból adódik, hogy ezek után mindig újra és újra meg kell indulni, ezért változtattunk a résztávozási szokásainkon és a hosszú-rövid intervallumok bonyolult váltakozásaira építettük fel.

A harmadik tulajdonsága volt a pályának a sűrűn, körül belül 7:30-8percenként következő futószakaszok. Kiderítettük, hogy a kiszállás stégre fog történni és a jobb oldalon, ezért kerestünk egy megfelelő helyet a Soroksári dunán, ahol vannak alkalmas stégek, kimértük a két fordulót és heti kétszer mentünk időre szabályos pályaköröket. Köszönet a beszálló stégért az FTC kajakosainak, akik engedték, hogy használjuk azt.

 

A versenyre érkezve

 

Mennyire számítottatok ilyen fényes eredményre? Hogy sikerült a verseny, milyen formában voltatok? Volt valami nehézség, amit le kellett küzdenetek?

Tavaly a világbajnokságon lehetett kvótát szerezni a Világjátékokra, így már az után tudtuk, hogy kik lehetnek ott idén, de miután kiderült, hogy a nagy ellenfél spanyol hajó nem lesz ott éreztük, hogy ha nem hibázunk, akkor nyernünk kell.

Ez a negyedik és egyben a legfontosabb versenyünk volt idén, amit szerencsére megelőzött egy Európa-bajnokság. Ott másodikak lettünk és érzékeltük, hogy kicsit tévútra jutott a felkészülés. Megtaláltuk és kijavítottuk a hibákat. Ide tartozott az is, hogy megkértük a jelenlegi legjobb síkvizi magyar párost Vasbányai Henriket és Mike Róbertet, valamint edzőiket, hogy amikor párosban edzenek velük tarthassunk. Ezek a heti egy-két alkalmak nagyon hasznosnak bizonyultak.

A versenyre kitaláltunk egy vészforgatókönyvet Gyökszivel, ha rosszul sikerülne a rajt és teljes mértékben ez valósult meg. A rajtból majdhogynem utolsónak jöttünk ki és így dobott vizeken tettük meg az első 300m-t, ami után jött a kettő éles kanyar közül az első. Itt az ukránok már kb 7mp-es előnnyel mentek a mezőny előtt, utánuk következett egy hármas boly, majd mi. A hármas boly a fordulóban összeütközött és nem is tudtak az ideális íven menni, mi pedig a forudlékony hajónkkal a rövid íven lefordultuk őket. Ezek után egy hosszabb nagyon szűk rész következett, ahol az ukránok mögé fölzárkóztunk farvizen, majd miután kiszélesedett az ág felmentünk oldalvízre. Ekkor következett a második éles kanyar. Itt az oldalvizezés miatt rövid íven érkeztünk, indítottunk és megint csak a forulékony Plastex C2 segítségével otthagytuk az ukránokat, akik be se tudtak ülni nekünk. A veseny további részében körönként kb 20mp előnyre tettünk szert.

GYŐZELEM!!!

 

Milyen a hangulat a világjátékokon? Milyen a szervezés? Milyenek az emberek? Milyen  a csapat?

A mi versenyünk Calitól 80km-re volt, mondhatni a semmi közepén egy igazi latin amerikai nagy birtokon, fekete kiszolgáló személyzettel, gyarmati hangulatban. Club Los Andes volt a hely neve, ami bungallókból, golfpályákból, medencékből, csúzdákból és persze a tavakból állt. Nyugodt, csendes hely volt és mivel csak a kajak-kenusoknak volt itt verseny családias hangulatban, a külvilágtól elzárva teltek a napok.

A szervezés nem volt egy német precizitás, de nekem nem volt problémám vele. Más sportágakban viszont komoly problémák voltak. Például nem készült el időben a tornacsarnok.

A helyiek kedvesek voltak és főleg a szőke európaiakért érdeklődtek a csapatból. Ami nagyon jellemző volt rájuk, hogy állandóan fényképezkedni akartak velünk.

A kajak-kenu csapat 9 sportolóból, egy edzőből, egy delegált bíróból és a szövetségi kapitányból állt. Minden világversenyen legalább 30 fős a csapat, így itt is a családias jelző jut csak eszembe.

A maratoni távon

 

Mennyire foglalkozott veletek a hazai sajtó? Ismerték az emberek ezt a versenyt?

Ezen a téren szerintem az előző Világjátékokon jobban teljesítettek a szakemberek. Véleményem szerint nagyon keveset jelent meg a különböző médiumokban. Azt pedig kifezetetten nehezményezem, hogy a reptéri megérkezésünkkor egyetlen újságíró vagy TV stáb nem volt jelen, míg a napokban a szervátültetettek, majd  a siketek válogatottát is stáb várta és meg is jelentek az esti sporthírekben. Az is előnytelenül hatott, hogy a Világjátékokkal egy időben futott az igen sok magyar sikert hozó Vizes Világbajnokság és már elkezdődött a budapesti Vivó Világbajnokság. Összességében elmondhatom, hogy a maraton kajak-kenusok egyike se vágyik a reflektorfénybe, akkor más szakágat választottunk volna, de az mindnyájunknak rosszul estett, hogy minimális figyelmet fordított ránk még a közszolgálati média is.

Nem okozott gondot a repülés, átállás? Milyen volt a klíma? Tudtatok várost nézni? Milyen környezetben voltatok?

Tengerentúli versenyeken, ezek mindig nagy problémák. Az odaúton másfél óránként felálltunk sétálni, kicsit átmozgatni magunkat. Az átállás az idő rövidsége miatt nem sikerült teljesen. Én személy szerint mindig 10-kor feküdtem le és egyszer sem tudtam 3:30-nál tovább aludni. Az elalvásra és az emésztőszerverendszeri problémákra egyébként volt egy jól bevállt trükköm. Többek közt Vaskuti István olimpiai bajnok kenus javaslatára vittem egy üveggel édesapám házipálinkájából és minden este lefekvés előtt felhajtottam egy nagy kortyot. A verseny után a buliban is hasznát vettük a maradék pálinkának.

A klíma alattomos volt. Bogotában például alig volt több 10 foknál. Los Andesban az otthonihoz hasonló idő volt, páratartalom se volt, de a versenyen valahogy mindenkit hátráltatott a meleg.

Érdekessége volt a helynek, hogy a fűből gombostűfej nagyságú rovarok rajzottak elő és szétcsípkedték az embert. Egy-két napon belül mindenkinek tele volt főleg a lába piros foltokkal, amik borzasztóan viszkedtek és még most sem múltak el. Ezért később már mindenki hosszúnadrágban, cipőben járkált a 30 fok feletti meleg ellenére.

Mi a következő megmérettetés?

Most egy hét pihenő következik, majd a felkészülés a szeptemberi világbajnokságra, amit Koppenhágában rendeznek.

Gratulálunk a versenyzőknek és edzőjüknek Ludasi Róbertnek!